
Az első nagy feladatuk az építkezésekhez szükséges szállítóigények kielégítése volt. A mérnökök a Csepel D 350 fő darabjait felhasználva kezdték meg a nagy teherbírású, mozgékony, jó terepjáró, üzembiztos és olcsón javítható dömper tervezését.
Az első, DR-50 D jelű típusuk a Dutra nevet kapta, mely az akkori körülményekhez képest modern darabnak számított.
Négy méteres hosszához, és 4,8 tonnás üres tömegéhez egy 5,3 literes, 50-60 lóerős, vízhűtéses, D413-as dízel motor társult. A hátsó tengely egy 16 réteges, tömlős terepgumival szerelt 24 colos felnit kapott. A Dutra egy további különlegessége, hogy a függőleges kormányoszlop körül a vezető leszállása nélkül körbe lehetett fordítani az ülést, és a dupla pedáloknak köszönhetően folytathatta is a munkát. A 3,5 köbméteres puttonyt egy karhúzással ki lehetett üríteni.
1954-ben létrejött a gyáron belül a Kísérleti Üzem. Itt, a D3-50-re alapozva kifejlesztették az új dömper-típust, melyet hidraulikus homlokrakodóval szereltek fel.
A legújabb típusoknál a forgórakodóról már levették a puttonyt, a helyére multifunkcionális, szintén hidraulikus vezérlésű kart szerkesztettek. A homlokrakodó maximum 3,6 m magasra képes emelni, 240 fokban forogni, és multifunkcionálisan daruhoroggal, villás emelővel és markolókanállal is fel lehetett szerelni.
A Vörös Csillag Traktorgyárat 1973-ban a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz csatolták, ám amikor 1975-ben megszüntették, a sikeres Dutra-korszakot is lezárták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése